Bevallom azért regisztráltam a világhírű videómegosztó portálra, hogy tudjam fikázni a szlovák köcsögöket akik azt képzelik, hogy a magyarok előtt az általuk őseiknek tituált szlávok éltek - persze nem, mert avarok éltek a Kárpát-medencében - és hogy azért nagy a pofájuk, mert félnek, mint általában a tolvajok akiket a lopáson rajtakapnak.

Ennyit a nacionalista percekről. A lényeg, hogy most azonban én is tettem fel egy videót. Persze nem nagy durranás, hiszen csak egyetlen számról van szó, ami alatt egy kép (az előadó és a cím) megy végig. Ha pedig már szépen töltöttem fel videót és ezzel megszüntem youtube-szűznek lenni, gyorsan kellett is feltennem szép profilképet, ami természetesen nem engem ábrázol, meg egyéb apróságot be kellett állítgatnom.

Ezért nem szeretek regisztrálni oldalakra... A gmail-es címtáramat is napokig tudnám rendezgetni.

___________________________________________________________________________

Töredelmes szívvel bevallom, hogy néha szoktam enni különböző gabonapelyheket. Persze elég drágák, szóval többnyire csak az akciók alkalmával veszünk belőlük, de akkor több dobozzal és az egész hónapra be van osztva.

Szóval hoztam is fel magammal egy dobozzal a kollégiumba és mikor éppen a szekrénybe tettem a "muníciót", a vidéki szobatársam megszólt, hogy hogy tudok én enni ilyen tápot, ahelyett, hogy kolbászt vagy szalonnát ennék.

Az egész történet apropója persze akkor jött el, amikor felbontottam a gabonapelyhet és tejjel jól felöntve elkezdtem ropogtatni, amolyan könnyed délutáni étkezés gyanánt. Aztán egyszercsak úgy döntött ez a vidéki szobatárs, hogy megkostolja ő is és csak úgy, szárazon elropogtatott pár szemet. Természetesen ízlett neki, s mint kiderült az ő húga is rendszeresen eszik ilyet, tehát az ő háztartásukban is előfordul.

Sőt! Egy "gyengébb" pillanatában még azt is elkotyogta, hogy mikor a húga szépen kiteszi a gabonapelyhet tálba és vár, hogy kicsit megszívja magát tejjel, drága szobatársam odasettenkedik és lenyúlja az egészet. :-D

Szóval az dobta a sarat, aki amúgyis nyakig benne van! :-)

____________________________________________________________________________

Emlékszem régen mennyi mindent meg akartam venni. Még kölyök koromban, mikor épp a horgász korszakomat éltem, minden pénzemet képes lettem volna pecakellékekre költeni. Horgos doboz, úszó, zsinór, stb... Aztán jött más, ami hirtelen fellelkesített, aztán lassan elmúlt. Rengeteg olyan dologra költöttem el pénzt, amire mai fejjel, egy forintot sem adnék.

Persze most egyesek biztos azt gondolják, hogy amire most adok ki pézt, arra pedig két-három év múlva nem költenék. De nem így van. Mostanában sokkal inkább a megélhetésre kellenének a forintok. Mert bizony az első diákhitel részletig még majdnem egy hónap hátra van és a számláról az előző félévben megtakarított ösztöndíj szép lassan apadozik. A tervek pedig egyre csak gyűlnek, ahogy a kiadások is. A tavasz közeledtével az ember hajlamos kicsit elereszteni a gyeplőt. Sajnos nekem most nem így lesz. Ismét munka után kell néznem.

A legnehezebb feladat szépen beosztani azt a heti 168 órát úgy, hogy maradjon idő a Legfontosabbra, a tanulásra, a munkára és a pihenésre is. Ugyanakkor ha 400 órás lenne egy hét, az sem lenne sosem elég, hiszen magyar vagyok és egy magyar ember sosem dől hátra ha elért valamit, hanem azonnal kitűzi a következő célt és már megy is, konokul előre, miközben nem hall és nem lát semmit. Aztán az út végén ha esetleg elesik, akkor veszi észre, hogy hol is rontotta el.

A hegytetőn állok és a mélybe nézek, de kezem a féken. Egyszer már lementem ezen a lejtőn és tudom, milyen ha elesve fekszem a völgyben. Előttem a cél és bennem a biztos tudat: van akire számíthatok és van, ami a küzdelemnek értelmet ad.

Már tudom, hogy a pénz csak egy eszköz, ami segít az úton. De nem az út célja.

Elnézést, ha kissé szentimentális lett a mai bejegyzés...

___________________________________________________________________________

Igazából, nálam már ez a viselkedés is leveri a biztosítékot. Ha valakinek baja van valakivel, rendezzék le egymás közt, zárt ajtók mögött, csendben. Ne kelljen egy egész utcának hallgatnia a perpatvart. Arról pedig már nem is merek megemlékezni, hogy a gyermeknevelés nem abból áll, hogy halálosan fenyegetjük a gyermekünket (még akkor sem, ha esetleg a gyerek tisztában van vele, hogy nem fogják megölni).

Tehát ebben az esetben is elmondható, hogy az ember soha nem nézi és nem is nézte, a romák bőrszínét. Senkit nem érdekel, hogy barna, fehér, sárga, vagy akár türkizkék is az illető, aki a törvénysértést vagy a felháborító viselkedést elköveti. 

Már rég nincs szó sztereotípiákról sem, holott valóban annak tűnik a cigányok jelzőkkel való felcímkézése. De tényleg nem az. Egyszer sem jött oda hozzám egy magyar gyerek ilyen szavakkal: "Csá, tucc adni egy cigit?", vagy hogy "Mondd má' meg mennyi az idő!". Egyszer sem próbáltak meg a vonat vagy buszállomáson lehúzni pár forinttal, mondván, hogy jegyre kell a pénz. Egyszer sem próbáltak meg kizsebelni fehérek. Nem dobáltak meg cigicsikkel miközben átmentem egy játszótéren, nem próbáltak meg leköpni, nem kiabáltak be és még sorolhatnám sokáig a személyes tapasztalatokat. Ezzel szemben romák a fent soroltakat rendre elkövették már. Csak cigányok!

Már nem tud a média farkast kiáltani, már nem működik a rasszistázás, a fasisztázás. Mostmár csak érvek és ellenérvek lesznek. Már ha valamelyik libsi talál a cigánybűnözés létezésre valódi ellenérvet.

Várom a polgárháborút...

Meghalt egy ember, egynek el kellett távolítani a veséjét, egy pedig koponyaalapi törést szenvedett néhány rühet, kibaszott cigány miatt. Persze, jöhetünk azzal, hogy a hír nem kapott volna soha ilyen nagy visszhangot, ha nem éppen válogatott sportolókkal történik meg az eset, de ez most nem számít.

Ami számít, hogy Szögi Lajos után, a kiskunlacházi nemi erőszak után, most Veszprémben is az alsóbbrendű csürhe gyilkolt! Nálam már rég betelt a pohár!  Ezeket a mocskos kutyafattyakat egyszerűen ki kell írtani! Nem börtönbe kell zárni, nem hosszú évekig tartó perbe kell fogni, hanem ott, a helyszínen ahol elfogják őket, le kell lőni! Mert ezek esetében nem használ az elzárás, csak az állam költ sok-sok milliót - sőt, milliárdot! - a hivatásos börtönlakók fenntartására!

A jelenlegi kormány mind gazdasági, mind pedig humán vonatkozásban 100%-ig megbukott! Ha ezek után bármelyik jogvédő szervezet szót emel a rasszizmus ellen, azt ott helyben koncolja fel bárki! Mert itt nem megélhetési bűnözésről van szó!

Marian Cozma nem a megélhetési bűnözők áldozata lett, hanem a sérthetetlenségükkel tisztában levő cigánybűnözőké! Olyan állatok gyilkolták meg, akikről hosszú ideje tud Veszprém város vezetősége és mégis szabadlábon voltak és még vannak sokan közülük!

A kurva életbe! Rettegnek a rendőrök kimondani a cigány szót! Nem mernek bemenni Székesfehérváron a Móri út 8. alatt lakó cigány putriba, mert négyszáz dühödt dakota esne nekik késekkel, kardokkal! Egyszerűen rájuk kellene gyújtani az egész kócerájt és ugyanígy kellene tenni az összes többi koszfészekkel! Tessék minden városban és faluban a magyarságnak összefogni és esténként felgyújtani néhány rétinigger házát és meg lehet majd nézni, hogy milyen drasztikus mértékben fog nőni a közbiztonság, milyen hihetetlen ütemben fog csökkenni a bűnözési statisztika!

Egy 14 éves kislány lelke bolyong még ma is itt a Földön, mert egy féreg rendszer fogja a gyeplőt haznkban, akiknek az az érdeke, hogy a romákat lekenyerezve biztos szavazó bázisa legyen! Elég volt, ki innen a kommunista és szélsőliberális bagázzsal!

Rühes kancigányok megnyúzott hulláját akarom látni a Hősök terére kiakasztva, példázva a magyar mentalitást! Legyen már végre etnikai tisztogatás!

Bayer Zsolt cikkje a témával kapcsolatban.

_____________________________________________________________________________

Van egy olyan rossz szokásom, hogy szoktam híreket olvasni. Lévén agrárbetyárnak tanulok, gyakran ellátogatok a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) oldalára is, meg egy nemrég indult agrár weboldalra, a farmit.hu-ra. Itt találtam rá ma erre a cikkre.

A lustábbak kedvéért kiemelnék három rövid részletet a cikkből, ami a jelen blogbejegyzés apropója lett:

"Csaknem egymilliárd forintos költséggel, európai uniós támogatással, mintegy 3.500 négyzetméteres logisztikai központot hozott létre az Alföldi Tej Kft. Székesfehérváron..."

...

"A beruházás költségeinek mintegy negyedére európai uniós támogatást kapott a cég. A tagok tőkeemeléssel több mint 256,6 millió forintot biztosítottak, a Magyar Fejlesztési Bank állami garanciával 666,5 millió forint hitelt nyújtott, a mezőgazdasági termékek értéknövelésére kiírt EMWA pályázaton pedig több mint 152 millió forintot nyert a kft."

...

"Tavaly 41 milliárd forint nettó árbevétel mellett 290 millió forint veszteséggel zárta a 450 dolgozót foglalkoztató cég."

Nos hát akkor. Egy olyan cég kapott az államtól - az adófizetők pénzéből - 666,5 milliárd forintos hitelt, amely a 41 milliárdos nettó bevételéből nem tudott profitot elkönyvelni! Ez olyan, mintha egy vak embert ültetnénk egy Bentley-be és még csodálkoznánk is, ha összetörné! Kecskére káposztát! Vagy, megint néhány ember le lett fizetve és máris meg lett kaparintva az EU-s pénz.

Az is figyelemreméltó tény, hogy a tagok össze tudtak dobni negyed milliárdot tőkeemelésre. Ha ennyi lekötetlen pénzük van, akkor miért könyvelnek el veszteséget?

Megannyi kérdés, amire úgysem fogunk választ kapni...

_____________________________________________________________________________

Szóval mélyponton a forint. Persze az eddigiekhez képest. 290Ft felett az euró, a politikusok terveket szőnek, hogy menteni próbálják a hirtelen megugró hiteleket. Persze mire kitalálnak valamit és tető alá hoznák a megoldást, addigra úgyis többszázan lesznek munkanélküliek, vagy hajléktalanok.

Hamarosan megismétli magát a történelem és nemsokára akár újfent az utcán lehet majd seperni az elértéktelenedett forintot, mint hajdanán a pengőt. Persze nézzük ennek is a jó oldalát. Lehetünk majd milliárdosok. Csak kár, hogy egy kilo kenyeret nem lehet majd venni ennyi forintból.

Ez még csak az előszele a közelgő viharnak... Szerintem...

_____________________________________________________________________________

Ma is elmentem a Tescoba vásárolni, mert kifogyott a tárból a kenyér, szóval Tescobuszra fel, megállóban le, bejáraton be. Kapásból egy ilyen raklap várja az embert:

Csináltam egy közelebbi képet azok kedvéért, akik esetleg nem járnának Tescoba és nem látták volna még.

Mindezek után még az UHT részlegre érve (mert a Benefit cseh termék közvetlenül a bejáratnál volt lerakva) találtam még szlovák Tesco Gazdaságos tejet. Ez is szintén UHT, azaz hosszan friss, bár ez már jóval drágább, 179 forintos áron volt. Kerestem magyar tejet is. Kizárólag Mizo illetve a szívemhez közel álló Parmalat tejet találtam (utóbbit szülővárosomban, Székesfehérváron fejik, illetve kezlik és csomagolják), de ezek az előbbiekhez képest horribilis áron voltak és egy felsőbb polcon, távol a szemek elől! Természetesen erről is lőttem egy képet, az összehasonlítás végett.

Szóval adott a külföldi tej, aminek az ára kevesebb mint fele (!!!) a magyar tejének! Én nem vagyok közgazdász, szóval fel kell hogy tegyem a nálam jóval nagyobb tudású embereknek a kérdést: Ez hogy a francba lehetséges? Hogy lehet gazdaságosabb sokszáz kilométeres szállítás után is a helyi piaci árak feléért adni a terméket?! A magyar gazdáktól 70 forintos áron vásárolják fel az ún. nyers tejet! Hogy lehetséges, hogy a Csehországból vagy Szlovákiából súlyos pénzekért ideszállított tej fele annyiba kerül mint az, amit a szomszéd városból hoznak át?!

Oké, hogy most viszonylag alacsony a gázolaj ára, de akkor is... Ezt nem lehet velem megetetni! Gyakorlatilag, mivel a tej kb. 90%-ban víz, valóban nagy hülyeség ide-oda hurcibálni azt, amiből nálunk is elegendő mennyiség van! Szóval? Várom a lehetséges válaszokat!

(A fényképek mobiltelefonnal készültek, szóval bocsesz a minőség miatt!)

_____________________________________________________________________________

Rá kellett, hogy jöjjek; túl erősen küzdöttem. Régen persze ez egyáltalán nem volt rám jellemző, hiszen még kisgyermekként meg lettem címkézve. "Eszes gyerek, de hihetetlenül lusta!" - mondták rám rendszeresen a tanárok és ahelyett, hogy valamivel ösztönözni próbáltak volna, szépen elfogadtam a tényt, hogy bár nem a leghülyébbek közül való vagyok, de valakinek közepes érdemjegyűnek is kell lenni nemde?

Aztán ahogy egyetemre kerültem, immáron elég sok élettapasztalattal, rá kellett hogy jöjjek, rengeteg minden múlik az itteni teljesítményen. Szóval felhúztam a kesztyűt, elkezdtem "küzdeni". Zsinórban kaptam az ötösöket, részben mert valóban megtanultam amit meg kellett, részben pedig mert a jószerencse mellém szegődött.

Ebben a vizsgaidőszakban azonban be kellett látnom azt, amit már oly sokszor mondtam az Egyetlenemnek, hogy ha már mindent megtettünk a cél érdekében, 110%-os nyújtottunk és úgy sem sikerül elérni azt, amit akartunk, akkor kell feladni. Persze csúnya ez a szó, hogy feladás, mert úgy hangzik, mintha az elveinket árulnánk el, pedig egyáltalán nem erről van szó.

Kétszer is húztam nagyon könnyű tételt az idén és egyik sem lett ötös, holott mindkettőt kitűnően tudtam. De a tanár mégis máshogy vélekedett a dologról. Persze lehetne menni javítani, ha az ember tényleg 100%-ig maximalista lenne, de hülyeség volna.

Ezt a véleményt elérve úgy vélem, hogy kicsit több lettem. Mostmár nem csupán szóban tudhatom magaménak azt az elvet, miszerint minden erőnkkel küzdeni kell, de tudni kell hol a határ, hanem eszerint élek is. Szóval ma biztos, hogy nem fogok hajnali 3-ig tanulni. Szépen elolvasom az anyagot, megpróbálom memorizálni, aztán elvetem azt a bizonyos kockát.

Fontos, hogy néha hagyjuk a dolgok folyását szabadon áramlani, mert aki irányítani akar, gátat kell építenie. Aki pedig gátat épít, korlátok közé szorítja magát.

"Sors bona, nihil aluid!"  - Zrínyi Miklós -

_____________________________________________________________________________

Ma bizony le lettem szidva a barátnőm által, amiért nem vettem a boltban semmilyen instant levest és amiért nincs itthon semmi főtt étel! Lássuk be, volna lehetőségem főzni és még időm is lenne rá talán... Csak két gond van: lusta vagyok és utálok mosogatni. Meg hozzátesz a dologhoz még az is egy lapáttal, hogy itt a lágerban nincs szinte semmilyen főzésre alkalmas edényünk. Szóval inprovizálnom kellett.

Ahogy kinyitottam a frigót és beskubiztam, a gyomromból felhangzó korgást 16-szoros visszhangban volt alkalmam visszahallani, akkora üresség uralkodik odabent. Azért találtam valahol alul egy tojástartót. Belenéztem és mit ad Isten? Három, azaz 3 darab tyúktojás mosolygott vissza rám. Rá is vetődtem, mint cica a tejszínre. Csakhogy se olaj, se serpenyő. Na bumm.

Vidéki kis szobatársam azonban elárult egy titkot: ha simán egy tányérba felütjük a tojást és lefedjük valamivel (pl. egy másik tányérral) akkor a mikrohullámú sütőben is tökéletesen el lehet készíteni. Nem ég le, nem csöpög az olaj, pillanatok alatt el lehet utána mosogatni.

Kár, hogy csak három darab volt. Hattól lehet, hogy már (rövid időre) jóllaktam volna... ;-)

_____________________________________________________________________________

Az elhúzódó bloghiány oka egy AdBlock nevű plugin feltelepítése volt, ami a képformátumokat lekapja a megjelenítendő weblapról, ezzel gyorsítva a böngészést.

 Na, ez blokkolta a freeblog-os szövegdobozt, ahova most is pötyögök. Szóval ismét jönnek majd a nagyobb volumenű bejegyzések! ;-)

_______________________________________________________________________________